7 napos sókúra – Hetedik nap (Szent Borbála)

Általános

A bányából fölfelé tartva az utolsó csoda, ami a szemünk elé tárul, Szent Borbála sótömbből kifaragott, vékony, jelenésszerű alakja. Úgy illik, hogy az ő szentté válásának történetével búcsúzzunk az Erdélyben töltött, fantasztikus napoktól.

WP_20150121_12_54_59_Pro

Borbála életéről hitelesnek tekintett történeti források nem beszélnek, de a VII. századból ránk maradt latin, görög, szír és örmény nyelven írt legendák igen.  A neve a Barbarus – azaz barbár – szó női alakja, a történetét pedig több helyre és időpontba teszik (253-313 között több időpont, Nikodémia, Róma és Toszkána is szerepel a legendákban).

Borbála édesapja barbár kereskedő volt, aki üzleti útjai előtt magas toronyba zárta a lányát, hogy a hívatlan kérőktől megóvja. Borbála – bár barbárként nevelkedett – kereszténnyé lett a magányosan töltött évek alatt és kérte, hogy a szentháromság jelképeként egy harmadik ablakot vágjanak tornyának (más források szerint a közeli fürdőházának) falára.

Apja, megérkezvén, felfedezte lánya új hitét és az életét akarta venni érte. Ám a fal megnyílt az apai harag elől menekülő Borbála előtt, aki átlépett a nyíláson és egy hegyen találta magát. A lankás hegyoldalon pásztorok legeltették a nyájaikat. Az egyik pásztor elárulta Borbála hollétét keresésére induló apjának, így a lány a Római Birodalom bírája elé került. A pásztor büntetése nem maradt el, Isten ganajtúró bogarakká változtatta a birkáit. A történetben ide érve már sejteni lehet, hogy több, különös eseménnyel találkozunk még.

Borbálát válogatott kínzásokkal próbálták eltántorítani a keresztény hittől, ám csodák sorozata mentette meg a lány életét. A sötét börtönt éjszakánként fény árasztotta el, sebei reggelre behegedtek, a fáklyák lángja kialudt, mielőtt bőréhez ért volna. Amikor pellengérre állították, a földről köd szállt fel, az égből felhő ereszkedett alá, hogy testét elfedje. Végül a bíró fővesztésre ítélte, amit saját édesapja hajtott végre rajta. A kegyetlen apát villám sújtotta agyon, amint lánya kivégzéséről hazafelé tartott.

Egy Valeriánus nevű keresztény gondoskodott a vértanúként meghalt lány méltó temetéséről, kinek sírja később csodák színhelyévé vált.

Szent Borbála azóta a bányászok védőszentje, a XV. századi feljegyzések szerint a magyar bányákban földalatti oltárt állítottak a tiszteletére és rendszeresen imádkoztak hozzá. Ám nemcsak a bányászokat, de a hegymászókat, a harangöntőket, az építőmestereket és kőműveseket is védelmezi.

Ha a cseresznyefa ágát december 4-én, Borbála napján bevisszük a szobába, karácsonyra kivirágzik. Épp úgy, ahogy a szeretet virágot bont a szívünkben.

Reklámok

7 napos sókúra – Hatodik nap (Sport a bányában)

Általános

A 7 napos sókúra után, ha egy kis energiát fordítunk rá, fittebben, egészségesebben, élményekkel telve térhetünk haza. Egy korábbi bejegyzésemben pár szóval bemutattam a bánya kínálta szórakoztató programokat, most egy kicsit bővebben mesélek róluk, különösen a sportolási lehetőségekről.

Az egyik kedvencem a háromszintes kalandpark. A legalsó szint fél méterre van a földtől és elsősorban a kisebb gyerekeknek ajánlják pókhálóival, függőhídjaival, lengő lépcsőfokaival és kúszó alagútjaival. A legnagyobb kihívást számomra a falmászós rész jelenti, melyet az első és a második szinten próbálhatunk ki, meglehetősen izzasztó szakaszon. Aki a harmadik szintre merészkedik, az a fal menti részt egy hosszú csúszópályával válthatja ki. A legfölső szintet felnőtteknek ajánlják, ennek ellenére a lányom ott mászik, míg én megelégszem a középső akadályok nyújtotta élvezetekkel és adrenalinnal. Tavaly egy önálló csúszópályával bővült a park, melyet külön is kipróbálhatunk.  A pályáról leesni nem lehet, folyamatosan két kötéllel kibiztosítva mászkálunk, melyek közül ez egyik le sem vehető. A pálya elején becsatoljuk és csak a pálya végén, a biztonságos emelvényen állva csúsztatjuk le a kötélről. Egy mászás 45 perces, ami bőven elegendő ahhoz, hogy a gondoktól megszabadulva, remegő lábakkal sétáljunk ki a parkból és másnap a karunkban, hátukban izomlázzal ébredjünk.

Parajdi sóbánya - kalandpark

A kalandpark mellett a kisebbeket két, felfújható ugráló-vár és egy legószerűen összerakott, csúszdákkal, lépcsőkkel megspékelt, több szintes építmény várja. Terápiás jeggyel olcsóbban vehetjük meg a belépőt.

WP_20150120_11_19_20_Pro

Két ütős játék: a pingpong és a tollas számára kiváló lehetőségeket kínál a nagy belmagasságú terem. Legalább tíz pingpongasztalt helyeztek el a bányában, melyekhez nyáron nem könnyű hozzájutni, de most mindig találtunk szabadon árválkodót. Azt figyeltem meg, hogy a lelkesedés ragadós és még azok is ütőt vesznek a kezükbe, akik sosem játszottak. A bánya egyik boltjában kapható pingpong-felszerelés is.  A tollas még a pingpongnál is népszerűbb. Talán azért, mert kevesebb szakértelmet igényel, bárki tud ütni néhányat különösebb gyakorlat nélkül. Pálya hiányában az ütésszámot szoktuk figyelni és próbáljuk minél tovább a levegőben tartani a labdát. A rekordnak számító, 500 labdaváltás fölötti sorozat ütögetése közben néhány gondolat fészkelte be magát a fejembe:

  • Minél több ütésnél járunk, vagyis minél több energiát fektettünk már be a menetbe, annál többet vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy megmentsük a labdát.
  • Amikor közeledünk a korábbi rekordhoz – amit meg szeretnénk dönteni – hirtelen görcsössé válunk és rosszabbul megy a játék. Ha elértük azt, felszabadulunk és onnan ismét élvezetessé válik a tollasozás.
  • Ha megtaláljuk a ritmust és az összhangot, szinte bármeddig elütögetjük a labdát. Azonban a monotonitás idővel unalmassá válik, és új erőt, lendületet ad egy-egy eltévedt, megmentésre váró ütés.
  • Ha a labda olyan szögben érkezik, hogy nem tudjuk eldönteni, alulról vagy fölülről üssük-e meg, a habozás mindig kudarchoz vezet. A játékot ketten játsszuk. Hozzunk döntést, üssük el valahogy és adjunk esélyt a párunknak, hogy ha kell, megmentse az ütést. Ha nem teszünk semmit, csak hezitálunk, a labda leesik, a párunk pedig tehetetlenül nézi.

Végül, de nem utolsó sorban: a torna. Télen napi egyszer, negyed 12 környékén, nyáron naponta háromszor is van vezetett torna. A gyakorlatok egyszerűek és légzéssel kombináltak, sőt sok önálló légző gyakorlat is van köztük. Körülbelül negyven perces elfoglaltságot jelent és még télen is szép számmal gyűlnek oda a látogatók.

WP_20150120_11_47_11_Pro

Ha valaki mégsem mozgásra, hanem nyugodtabb elfoglaltságra vágyik, beülhet a 3D-s moziba, meghallgathat egy misét a kápolnában, ihat egy forró csokit a kávézóban, kifesthet egy gipszfigurát a kézműves játszóházban vagy dolgozhat, filmet nézhet a lap-topján.

Azt azonban még ő sem kerülheti el, hogy a bányába lefelé, majd a kúra végeztével kifelé vezető több szász lépcsőfokot megmássza.

7 napos sókúra – Ötödik nap (Segesvár)

Általános

Az Erdélyben töltött, ötödik napon eljött az a pillanat, amikor megelégeltük, hogy csak a hófödte hegyeket és a bánya mélyét látjuk nap, mint nap. Kulturális látnivalóra, történelemre, új ismeretekre vágytunk. A napi négy órás bányalátogatás mellett azonban korlátozottak a lehetőségek a környék megtekintésére, így az egy órás autóútra fekvő Segesvárt választottunk.

A városba két út vezet: az egyiken Marosvásárhely irányába kell elindulni, a másik Parajdon és Korondon visz keresztül. Mindkettő jól járható, de a parajdi irány csodás hegyi utakat, megbúvó, apró, igazi székely falvakat és panorámát kínál.

Segesvár történelmi központjára – amely a világörökség része – könnyű rábukkanni. A táblák is odavezetnek, de a dombon terpeszkedő, fallal körülölelt, régi város tornyai már messziről kiemelkednek a modernebb épületek közül.

WP_20150122_15_04_31_Pro

A várfal alatt erre a célra kiépített parkolókban hagyhatjuk a kocsit és a szerpentinen felsétálhatunk az ódon házak közé. Az óváros számomra a budai vár hangulatát idézte, csak jóval kisebb változatban.

Macskaköves utcák, egymáshoz tapadó, szépen karbantartott, régi házacskák, apró, szuveníreket áruló boltok és persze a Drakula történetre épülő, turistacsalogató látványosságok.

WP_20150122_15_09_02_Pro

Mindenképp érdemes megnézni a város régi templomait: a vártemplomot, melyet egy XII. századi kápolnán kezdtek el építeni 1350-ben, a kolostortemplomot és a leprások templomát. Mindegyikben kedvesen fogadnak és meghallgathatjuk az épületek történetét, megcsodálhatjuk a freskókat, a török szőnyeggyűjteményt és a gabona tárolására használt, régi ládákat.

WP_20150122_15_30_10_Pro

A hajdani Vlad Dracul család házába, ahol a feltételezések szerint Vlad Tepes (Drakula) született, végül nem mentünk be, helyette a macskaköves utcákat róttuk, megmásztuk a 175 fokból álló, fedett falépcsőt a várhegyre, felülről megcsodáltuk a város látképét, bekukkantottunk a régi temetőbe és összeismerkedtünk a temetőőr spánieljével.

WP_20150122_15_54_20_Pro

7 napos sókúra – Negyedik nap (Medve-tó)

Általános

A sóbányában aktív mozgással eltöltött délelőttöt és a síelés közben elsuhanó délutánt követően jól esik elnyújtózni a szovátai Danubius hotel wellness részlegének medencéiben.  A megszokott wellness szolgáltatásokon túl a szálloda igyekszik kárpótolni vendégeit a télen fürdésre alkalmatlan Medve-tóért és két, a tó vizéből táplálkozó medencét is fenntart számukra. A kellemesen meleg, sós vízben napi 15-20 perces fürdés javasolt.

Az idős székely úr, aki a bucsini sípályát ajánlotta, egyszerűen csak annyit mondott: Ez a víz mindent megér!

Valóban. A Medve-tó vize – a bejáratnál kifüggesztett táblák tanúsága szerint – többféle betegségre is jótékony hatással bír. Elsősorban a meddőség ellen javasolják, de segíti a gyógyulást nőgyógyászati problémákból, krónikus gyulladásos panaszokból, műtétek után, hormonzavarok esetén. Támogatja a belső, gyógyító folyamatokat krónikus reumás panaszok, ízületi gyulladásos panaszok, degeneratív ízületi elváltozások, poszttraumás rehabilitáció, köszvényes panaszok, perifériás idegbénulások, agyvérzés utáni rehabilitáció esetén.

Szerencsére egyik, fent felsorolt betegségben sem szenvedünk, de így is több jótékony hatását éreztük a meleg, sós víznek. A bőrünk puhává, selymessé vált, a kisebb sebek, horzsolások meggyógyultak, a pattanások eltűntek, a barna foltok elhalványodtak. A sós pára belélegzése érezhetően tisztította a felső légutakat.

Nyáron még kellemesebb a fürdőkúra, mert közvetlenül a tóban tehetjük meg. A Medve-tó rövid ideig, július elejétől augusztus végéig tart nyitva, vize annyira sós, hogy úszni alig lehet benne, viszont különösebb erőfeszítés nélkül lebeghetünk a felszínén. Ha kinyújtjuk a lábunkat, szinte éget a víz melege. Érdemes gumimatracot vagy egy felfújható párnát vinni magunkkal, hogy nyugodtan pihenhessünk és élvezzük a víz simogatását.

WP_20150123_07_34_13_Pro

A tó heliotermikus tulajdonsággal bír, vagyis a vizet a napsugarak melegítik fel. Mégpedig úgy, hogy a beömlő két patak kis fajsúlyú édesvize vékony réteget képez a tófelszínen, átengedi a napsugarakat, melyek aztán fölhevítik a mélyebb, sóban dús vízrétegeket. A tó az 1870-es években keletkezett egy víznyelő eltömődésével, a nevét pedig onnan kapta, hogy alakja egy kiterített medvebőrre emlékeztet. Nem pedig onnan, hogy nyáron időnként lejárnak éjjel a medvék és a kukákban kutatnak élelem után. 🙂

A Medve-tó körül további, kisebb tavak találhatók. Ezek közül a Mogyorósi-tó kicsit hűvösebb, de kiépített és fürdésre alkalmas, a többi tavacskában a helyiek vesznek időnként iszapkúrát. Ha tovább sétálunk, csipkés sóhegyekbe ütközhetünk, melyek valóban különleges látványt nyújtanak.

Sóhegy

7 napos sókúra – Harmadik nap (síelés)

Általános

A napi négy órás bányakúra nem gátolhat meg bennünket abban, hogy hódoljunk a téli sportok élvezetének. Bár Erdély nem elsősorban a sípályáiról ismert, mégis akad három, kisebb síterep is a környéken, ahol néhány órát mozoghatunk és elveszhetünk a táj szépségében. Mindhárom terepen kölcsönözhetünk felszerelést és igénybe vehetünk oktatást, amennyiben a hegyi-mentők a közelben tartózkodnak. Ugyanis ők tartják az oktatásokat. Méghozzá profi módon és persze roppant hitelesen. 🙂

  1. Szovátai Alunis sípálya

A pálya mindössze 8 kilométerre található Szovátafürdőtől és a Medve-tótól, ám nem könnyű megközelíteni. Földút vezet oda, ami ilyenkor, télen alig járható. Ünnepek és iskolai szünetek kivételével csak hétvégén tart nyitva (ez a pénteket is magába foglalja).

Két pályával rendelkezik, egy 1100 méter hosszú, közepes nehézségűvel, illetve egy 300 méter hosszú kezdő pályával. A nagyobb pálya tetejére beülős felvonó visz, ami kevésbé tűnik kényelmesnek és biztonságosnak, mint az osztrák társai, de működik.

Az árak, a három pálya viszonylatában itt a legborsosabbak. A felvonón felhúzásonként kell fizetni (felnőtteknek 6 RON, gyerekeknek 4 RON), vagy váltható napi jegy (70 illetve 35 RON-ért).

  1. Bogdáni sípálya

A bogdáni sípálya Parajdtól mindössze 15 km-re, Gyergyó felé található. Kacskaringós, de szép és jól járható úton juthatunk oda. Ez a pálya volt az egyetlen, amely – hétfő kivételével – minden nap nyitva tartott 10.00-17.00-ig. A piros pálya nem üzemelt, így csak a kék pályát próbáltuk ki, melynek a felső szakasza egy kisebb, tárcsás felvonóval önállóan is használható. Ha hosszabb élményre vágyunk, akkor egészen a nagy felvonó aljáig lecsúszhatunk a szűkebb, erdei szakaszon. A pályák hossza: 2,8 km. Az árakat tekintve: 30 RON-ért (2100 Ft) síelhetünk egész nap

.WP_20150121_15_02_28_Pro

A szokásokkal ellentétben a kényelmes, fából épült menedékház a pálya tetején áll, így csodás kilátást kínál a környékre. A zsúfoltságról annyit, hogy volt, amikor egyedül csúsztam a pályán és rajtunk kívül mindössze két ember tűnt fel időnként az ott töltött, néhány órában.

WP_20150121_15_01_53_Pro

  1. Havas Bucsin (http://bucsin.ro/index_hu.php)

A havas bucsini pályára úgy találtunk rá, hogy a szálloda medencéjében beszédbe elegyedtünk egy kedves, székely úrral és ő javasolta, nézzük meg. Mindössze 4 km-re van a bogdáni sítereptől. Nekem ez tetszett a legjobban. A nagy, tárcsás felvonó tetejéről két úton: egy lankás, 1200 m hosszú, széles pályán és egy másik, szintén lankás, de keskeny ösvényen is lecsúszhatunk.

A környék jól belátható és gyönyörű, a hó – a hosszú meleg ellenére – remekül síelhető volt. A felvonó pontrendszerben működik, a kb. három órás síelés felnőtteknek 35, gyerekeknek 20 RON-ba került.

WP_20150123_14_46_14_Pro

Idén először fedeztük fel a környék síelésre alkalmas terepeit és nem bántuk meg. Bár a felszereltség és a kényelmi szolgáltatások nem vetekedhetnek a nagy sí-nemzetek pályáin tapasztalhatóakkal, az emberek kedvesek, a táj gyönyörű, a hó itt is esik és időnként abban az élményben részesülhetünk, hogy egyes-egyedül a miénk a hegy.

7 napos sókúra – Második nap (A bánya gyógyhatása)

Általános

A parajdi sókúra második napján már 4 órát töltöttünk lenn a továbbra is üresen kongó bányában. Reggel igyekeznünk kellett az ébredéssel és a reggelivel, mert ilyenkor, télen, amikor iskolai szünetek sem duzzasztják fel a látogatók számát, hétköznapokon csak 8.00-14.00-ig tart nyitva a bánya. De cserébe jobb a levegő, egyedül mászhatunk a kalandpark legfelső szintjén és nem kell várakozni a hintára.

Bánya1

A lépcsőn alján ránk váró látvány ezúttal is lenyűgözött. Egy korábbi bejegyzésemben már írtam erről (https://kristalytunder.wordpress.com/2014/09/01/torpe-tarnak-a-fold-alatt/), így most inkább a bányakúra jótékony hatásaira térnék ki. Az első teremben kifüggesztett táblák tanúsága szerint a következő élettani változásokra számíthatunk:

  1. A föld alatti levegő sterilitása: A légutakat izgató „inhalációs ártalmak” hiánya. Míg a nagyvárosok levegőjében az un. „csíraszám”, vagyis a levegőben lebegő részecskék száma 1000 db/m3, addig a bányában ez mindössze 180-270 között mozog. Ezek között vannak olyan gombafélék is, amelyek antibiotikum termelésére képesek.
  2. A levegő magas relatív páratartalma: Ebben, a 71%-os páratartalomban a porszemcsék, virágpor, mikrobák kicsapódnak a talajon és a falakon. Másrészt a lebegő részecskék átmérőjét megnöveli a vízpára, így azok már a felső légutakban megtapadnak a nyálkahártyán. Ezen túl a pára segít a letapadt váladék feloldásában.
  3. Párakondenzátum kedvező összetétele: A levegő kálciumtartalma magas, belégzése gyulladáscsökkentő, nyákoldó hatású. A kálciumon túl egyéb természetes aeroszolokban is gazdag a lenti levegő. Megtalálhatók benne szulfát, nitrát, ammóniák, magnézium, jód, nátrium, bróm és kálium ionok.
  4. Állandó hőmérséklet: A bánya hőmérséklete 15,6-15,8 C között változik, ami nagyjából megfelel a kinti átlaghőmérsékletnek.
  5. A relatív hideg hőmérséklet jó hatása
  6. Légmozgás hiánya (ez jelentősen növelte a tollaslabdában nyújtott teljesítményünket)
  7. A levegő magasabb szén-dioxid tartalma: A parajdi bányában a magas CO tartalom 1-1,5 literrel növeli a percenként belélegzett levegőmennyiséget, növelve ezzel a tüdőventillációt.
  8. Magas negatív ionizáció: A természetes negatív ionok túlsúlya esetén az asztmás krízisek száma és intenzitása csökken. Fokozódik ugyanakkor a baktériumoknak és allergéneknek a légutakból történő eltávolítási sebessége.
  9. Csökkent a levegő ózontartalma: Ez nagyarányú tisztasági fokot jelent és csökkenti a simaizom-görcsöket.
  10. Csökkent a levegő PH értéke (savas jellege): A 6,5-6,9 közötti PH érték hozzájárul a baktériumflóra csökkentéséhez.
  11. Magas az oxigén parciális nyomása: Ez azt jelenti, hogy a bányalevegő belélegzésekor a szervezet oxigénellátása 2%-kal növekszik.

Azt gondolom, ennyi érv elegendő ahhoz, hogy a hezitálók is tegyenek egy próbát és meglátogassák a parajdi sóbányát.

7 napos sókúra – Első nap (Az utazás)

Általános

Január 18-án, hajnali háromkor elindultunk kocsival Budapestről abban a reményben, hogy még aznap megkezdhetjük a bányakúrát. Az út Szovátáig 680 km és 8 órát becsülnek rá az útvonaltervezők. Végül 9 óra alatt tettük meg, két, rövid pihenővel.  A vasárnap hajnali 3 órás indulás szerencsésnek bizonyult, forgalom egyáltalán nem volt és a gyerekek végigaludták az egész utat. Ketten váltottuk egymást a volánnál, így a fáradtság legkisebb jelére cserélni tudtunk.

Az M3-ason elsuhantunk Debrecenig, aztán Berettyóújfalu felé fordultunk a 47-es főúton, majd rátértünk a 42-es útra Nagyvárad irányába. A táblák egészen jól elvezettek bennünket az ártándi határátkelőhelyig, ahol csak futólag pillantottak rá az útlevelünkre, a hólánc után sem érdeklődtek, máris mehettünk tovább.

A határ utáni első benzinkútnál megálltunk matricát vásárolni. A román autóutakra, méghozzá mindegyikre, meg kell fizetni az útdíjat, ami egy hétre 13,45 RON-ba (kb. 940 Ft-ba) kerül. Enélkül ne vágjunk neki az országnak, a rendőrök ellenőrizhetik a matrica (ami gyakorlatilag egy megőrzendő számla) meglétét. Bennünket kétszer igazoltattak a délelőtt folyamán.

A román szakaszon az E60-as úton haladtunk végig a Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely útvonalon. A napfelkelte a Királyhágón ért bennünket.

WP_20150118_08_29_41_Pro

Gyönyörű az a környék, hegyekkel, völgyben futó patakokkal, apró falvakkal, kanyargós szerpentinnel. A falvakban a régi templomok és szegényes házak között fel-felbukkannak a kész vagy félkész, díszes ortodox templomok és a hasonló stílusban épült, palotának is beillő épületek.

WP_20150118_09_23_20_Pro

Kolozsvár után egy ötven kilométeres szakasz elkészült az autópályából. Nem könnyű feltalálni rá, de érdemes próbálkozni, fél órát rövidíthetünk a menetidőn. Marosvásárhelyről Segesvár felé indultunk, majd lekanyarodtunk Szováta irányában.

Összességében az utak megfelelő minőségűek, jól járhatóak voltak, a forgalom Nagyvárad után besűrűsödött ugyan, de végig a megengedett sebesség környékén autóztunk.

Végül – helyi idő szerint – délután 1 órára érkeztünk meg a szállodához, ahol megrohantak bennünket a kéregető kisgyerekek. Némi süteménnyel sikerült megvesztegetnünk őket, hogy ki tudjunk pakolni a kocsiból.  Mivel a beköltözéshez még korán volt, átöltöztünk és azonnal a parajdi bányához autóztunk.

A pénztárnál megvásároltuk a terápiás jegyünket egész hétre.  A terápiás jegy abban különbözik a látogató jegytől, hogy legalább öt egymást követő napra meg kell váltani, cserébe féláron mehetünk le a bányába. Egy felnőtt és egy gyermek részére így a 7 napos sókúra összesen 112 RON (kb. 7700 Ft). Ne felejtsünk el leit vinni magunkkal, mást nem fogadnak el a pénztárnál!

WP_20150119_14_02_51_Pro

Első nap az ajánlott 4 óra helyett – a doktornő javaslatára – csak 3-t szoktunk lenn tölteni, hogy szervezetünk alkalmazkodjon a megváltozott levegőhöz. Felszálltunk a só és benzingőz illatú buszra és figyeltük, ahogy bekanyarodik a sötét alagútba.

WP_20150120_09_43_54_Pro

A több teremből álló, hatalmas bányában mindössze 28 ember lézengett (megszámoltuk), ami a nyári 8-10 ezres napi látogatószámhoz képest elenyésző. Az utolsó busz indulására ez a néhány ember is felment, így teljesen egyedül maradtunk az üres termekben. A csend és nyugalom tapintható volt a levegőben és kicsit félelmetes. Önkéntelenül suttogásig halkítottuk a hangunkat. A végül minket is kiterelő őrrel azt találgattuk, milyen lehet lenn ragadni éjszakára a teljes sötétségben és csendben.